research
  • 19 Nov
  • 2021

Vájisláh hetiszakasz (B’résit könyve 32:4–36:43)

 

Egy átlagos szombat délelőtt hét embert hívunk fel, hogy olvassunk neki a Tórából, végül nyolcadiknak az ún. máftirt, aki szintén kap egy rövid részt a tórai szövegből, majd felolvassa a hetiszakaszhoz kapcsolódó prófétai szakaszt, a háftárát.

A hetiszakasz dióhéjban:

Az első három felhívottnak erről olvasunk: A zsidó időszámítás szerint 2205-ben járunk, Jákob 97 esztendős. Az ősatya követeket küldött maga elé, hogy felmérje, mire számíthat az Ézsauval való találkozón. Tájékoztatják, hogy hogy négyszáz emberével érkezik fivére, Jákob ennek alapján felkészül a harc lehetőségére, de természetesen imádkozik is, illetve ajándékot küld Ézsaunak. A randevút megelőzően Jákob megküzd Ézsau angyalával, és kiérdemli az Izrael (Jiszrael) nevet. A küzdelemben megsérül az ősatya ülőidege (szökőín), erre emlékeztetve Isten megtiltja, hogy az egyébként kóser állatok ezen részét fogyasszuk. Jákob és Ézsau találkoznak egymással.

A negyedik felhívottnak felolvassuk, hogy Jákob és Ézsau békében válnak el egymástól. Az előbbi Schem városánál telepszik le, az utóbbi visszatér Szeir földjére.

Az ötödik felhívott szomorúan értesülhet arról, hogy Dinát, Jákob lányát „meggyalázzák”, mire válaszul Simeon és Lévi megtervezik és végrehajtják Schem város teljes férfilakosságának megölését. Jákob - aki nem tudott a tervről, csak a történtekről értesül - egyértelműen kifejezi egyet nem értését fiai cselekedete kapcsán. E nehéz részt követően Isten utasítja Jákobot, hogy költözzön Bét Él-be. Távozik az élők közül Debóra, Rebeka dajkája, végül az Örökkévaló megerősíti Jákob másik, Izrael nevét.

A hatodik és hetedik felhívás tragikus eseménye Ráhel halála, az ősanya Binjámin megszülésekor hal meg, Jákob Bet Lehem-ben temeti el. Az ősapa előszülött fia, Reuben durván beavatkozik Ráhel halálát követően Jákob magánéletébe. A szidra beszámol Izsák haláláról, aki 180 éves korában, 2228-ban távozik a földi világból. A hetiszakasz utolsó része Ézsau leszármazottairól és Szeir uralkodóiról szól.

 

Egy gondolat a hetiszakaszból:

Jákob az Ézsauval való találkozója előtt üzenetet küld bátyjának, többek között ezt: „Lábánnál laktam és késlekedtem mostanáig”. Az igazságnak megfelelő állítás, hiszen tényleg az apósánál volt, de ezzel együtt nehezen érthető, hogy miért fontos ezt tudatni fivérével? A legismertebb magyarázat Rási nevéhez fűződik, aki a versben szereplő „laktam” (gárti) kifejezést elemzi, amely négy héber betűből áll: gimel (ג), rés (ר), táv (ת), jud (י). E betűk mindegyikének van számértéke (gemátria), így néznek ki összeadva: 3+200+400+10=613. Ez megegyezik a tórai parancsolatok számával, ebből kiindulva Rási szerint Jákob üzenetének mélyebb tartalma ez: „a bálványimádó Lábán házában laktam, de a tórai parancsokat megtartottam”. Természetesen ez a megjegyzés további kommentárok forrása, hiszen sokakban felmerült, hogy évszázadokkal a Szináj-hegyi Kinyilatkoztatás előtt hogyan tudta megtartani Jákob annak előírásait, és még hosszasan lehetne sorolni a kérdéseket.

Rási (1040-1105) talán nem Jákob üzenetét akarta megfejteni, hanem hogy milyen vonatkozásban érdemes/szükséges a tórai szövegről tanítani saját nemzedékének. Ehhez tudnunk kell, hogy a mester élt az első keresztes hadjárat (1096-1099) idején, amely nagyon sok fájdalmat okozott a zsidó közösségek tagjainak. Rási arról ír, hogy Jákob képes volt ellenséges környezetben is megtartani zsidóságát, ami kortársainak azt tanítja, hogy miként az ősatya sikeresen vészelte át a Lábánnál töltött éveket,  ez reményt adhat utódainak is. A Tóra tanulásának és tanításának az a lényege, hogy minden korban megtaláljuk aktuális jelentéseit.

 

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

5782. Kiszlév 15.

 

Darvas István rabbi

Események

Közösség