research
  • 12 Nov
  • 2021

Vájécé hetiszakasz (B’résit könyve 28:10–32:3)

A hetiszakasz dióhéjban:
Jákob elhagyja szülővárosát, Beér seva-t, és Háránba utazik. Útközben elérkezik egy rejtélyes helyre. Ott alszik, eget és földet összekötő létráról álmodik, amelyen angyalok mennek fel és ereszkednek le, a létra tetején pedig az Örökkévaló van. Isten megígéri, hogy a földet, amelyen Jákob feküdt, a leszármazottainak adja. Reggel Jákob oltárnak és emlékműnek emeli a követ, amelyre fejét fektette, és megígéri, hogy Isten háza lesz.
Megérkezik Jákob Háránba, ahol Lábán pásztora lesz. Beleszeret Ráhelbe és Lábán - látszólag - beleegyezik, hogy feleségül adja kisebbik lányát, de helyette Leát idősebb lányát, Leát adja neki – ez a megtévesztés Jákobnak csak a nászéjszakát követő reggel derül ki. Újabb hét évet kell dolgoznia és végül Ráhelt is feleségül veszi.
Hat fiút szül Jákobnak Lea (Ruben, Simeon, Lévi, Jehuda, Jisszáhár, Zevulun), illetve egy leányt, Dinát. Két fiúnak (Dán, Náftáli) Ráhel szolgálója, Bilha az anyja, kettőnek (Gád, Áser) Lea szolgálója, Zilpa. A meddőséggel küzdő Ráhel imái végül meghallgatásra kerülnek és megszüli Józsefet.
A már tizennégy éve Háránban tartózkodó Jákob haza szeretné térni, de Lábán ráveszi, hogy maradjon, és további hat év munkája által jelentős vagyonra tesz szert. Ezt követően búcsú nélkül indul el családja kíséretében, attól tartva, hogy Lábán megakadályozná távozását. Apósa üldözőbe veszi, de Isten figyelmezteti, hogy ne ártson Jákobnak, végül a két férfi szövetséget köt egymással. Jákob folytatja útját és a hetiszakasz (szidra/párását hásávuá) végén angyalokkal találkozik.
 
Egy gondolat a hetiszakaszból:
Amikor Jákob és családja úgy távozott Hárán-ból, hogy erről nem szóltak Lábánnak, valószínüleg tudták, hogy üldözni fogja őket. Így is történt, de Isten segítségével nem lett közöttük komolyabb konfliktus, megállapodtak egymással. E megállapodást azzal szentesítették, hogy kőhalmot emeltek, majd közösen étkeztek, végül mindketten nevet adtak az építménynek: „elnevezte Lábán Jegár-Száhádútának, Jákob pedig nevezte Gál-Édnek“. A békességet szimbolizáló kőhalom építését megelőzően ezt írja a Tóra: „És mondta Jákob a rokonainak: szedjetek köveket“! (31:46). Az eredeti szöveg nem rokonokról, hanem konkrétan testvérekről beszél, de Rási szerint „Jákob fiairól van itt szó, akik bajban, háborúban ott álltak apjuk mellett”. Ezt elfogadva viszont fel kell tenni a kérdést, hogy a Tóra miért testvéreket említ? Egy vélemény szerint, azért, mert a Tóra ezen a helyen az apák ás gyermekeik helyesen kialakított viszonyáról tanít. Vagyis arról, hogy Jákob ősatyánk úgy kezelte gyerekeit, mint testvéreit: egyenrangúként. Ez ösztönözte őket, hogy teljes meggyőződéssel álljanak mellette, amikor megoldandó gondjai, megvívandó háborúi voltak. A héber even (kő) kifejezés Rási egy másik kommentárja szerint az áv (apa) és a bánim (fiak) szavak rövidítése. A Jákob és fiai által összeszedett kövekből kőhalom lett, amely a békesség zálogát jelentette számukra. Ehhez hasonlóan Izrael mindenkori békéje is csak a szülők és gyermekeik egymást szerető és tiszteletben tartó viszonyára épülhet.
 
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
 
Darvas István rabbi

Események

Közösség