06 1 469 0280
scheiber@scheiber.hu
OM 064887

Interjú korábbi diákunkkal Szántó Andrással


  Van-e olyan élményed, amire akkor is emlékezni fogsz, amikor kezdődik majd a demencia?...

Interjúsorozatunkat egy igazán jó hangulatú beszélgetéssel indítottuk, öregdiákunkkal, Szántó Andrással beszélgettünk a múltról, jelenről, és a jövőről.

2011-ben érettségiztél a Scheiberben. Mesélnél nekünk arról, hogy mi történt Veled azóta?

A Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alapszakjára nyertem felvételt, és itt folytattam a mesterképzést politikatudomány szakon, jelenleg pedig politikatudomány PhD képzésre járok. Félállásban dolgozom az MTA Politikatudományi Intézetében, ahol kutatómunkát végzek. Azóta már házas vagyok, ezért elmondhatom, hogy rendkívül sok változást hoztak az elmúlt évek. Legnagyobb örömömre, ha nem is az egész osztályommal, de néhány osztálytársammal az érettségi óta is tartom a kapcsolatot.

  • Hány évig jártál a Scheiberbe?

1998-ban, amikor az iskola megnyitotta kapuit, kerültem ide első évfolyamosként, és itt érettségiztem 13 évvel később.

 

  • Van-e olyan élményed, amire akkor is emlékezni fogsz, amikor kezdődik majd a demencia?

Az egyik ilyen élményem a szalagavató keringőjének a megtanulása volt. Tulajdonképpen az utolsó másfél hétben tanultuk meg a táncot, mert addig mindig volt valami, ami miatt nem volt elég hatékony a gyakorlás. Ilyenkor persze eluralkodik a kétely, hogy vajon időre meg tudjuk-e rendesen tanulni. Ez egy meghatározóan vicces élmény volt.

 

  • Úgy emlékszem Rád, hogy minden egyes dolgozat és vizsga előtt aggódtam, hogy nehogy bajod essen, annyira izgultál. Olyan esetre viszont nem emlékszem, amikor ne ötöst kaptál volna. Változott ez azóta?

Nagyon jó, hogy erre rákérdezel, mert ez egy fontos változás. Erre a problémára csak a rutin tudja hozni a gyógyírt, minél több ilyen helyzet kell, és sikerül legyőzni a vizsga jelentette stresszt. Saját magamon kellett ehhez sokat dolgoznom, de ma már szerencsére egyáltalán nincs ilyen gondom. Hozzászoktam ahhoz is már, ha nagyobb plénum előtt kell beszélnem, például konferencia alkalmával. Sőt, ezeket a helyzeteket szeretem is, ezért ezt egy személyes sikerként könyvelhetem el, hiszen a „gyengeségemből” lett a legnagyobb hajtóerőm.

 

  • Mi volt a legnagyobb különbség a Scheiber és a Corvinus között?

A legkomolyabb változás a tanulás módjában és a tanulás folyamán felmerülő módszerekben volt. Szerintem ez minden egyetemre kerülő középiskolás esetében hatalmas váltást jelent – az önállóság, az önmagadra támaszkodás követelménye. Ez az első, ami eszembe jut. Ugyanakkor szerencsés helyzetben voltam, mert a légkör ugyanolyan bensőséges volt a Corvinuson, mint amihez itt hozzászoktam, ugyanolyan befogadó közösség várt ott, amilyentől itt elbúcsúztam. Ráadásul a mesterszakon megtaláltam azt a tudományterületet, amelynek a tanulmányozása érdekel.

 

  • Mitől érezted úgy, hogy befogadó közösség a Scheiber?

Nagyon sokféle ember gyűlt össze az osztályomban. Elképesztően különleges személyiségek voltak, más és más érdeklődési terület jellemezte őket. Fontos volt a közöttünk lévő rendszeres eszmecsere, de a tanítás után közösen eltöltött idő is. Ezt az érzést tetézte az, hogy a tanárok nem csak „leadták” a tananyagot, hanem teljes nyitottsággal, szívből szóltak a diákokhoz, így könnyebben tudtak ösztönözni minket a tanulásra, és az érzelmi fejlődésünkben is hatalmas szerepet játszottak. Én így éreztem.

 

  • Fontos volt-e a számodra, hogy zsidó iskolába jársz? Adott-e Neked ez bármi pluszt az életedhez?

Mindenképpen. Fontos volt számomra, hogy a családi környezetemben történő tanuláson túl mélyebben megismerhettem a zsidó hétköznapokat, szokásokat, jelentős mennyiségű új ismerettel gazdagodtam.

Ami szintén meghatározó volt, hogy nem csak tanultunk a zsidóságról, hanem az iskola szellemisége is hű volt ahhoz, amit tanítottak, és én úgy látom, ez egy sajátos látásmódot adott csaknem valamennyi scheiberesnek. Olyannak éreztem a Scheibert, mint egy izraeli iskolát, és jól éreztem magam benne.

 

  • Tudsz-e mondani olyan tanáregyéniségeket, akik sokat jelentettek Neked?

Barcza Judit, Mártha Zsolt, Kovács Bernadett. De akit véletlenül kihagytam, azt is szeretem.

 

  • Jelenlévőt nem ér! ☺ Megindokolnád, hogy miben voltak különlegesek ezek a pedagógusok a számodra?

Mártha Zsolt szakmailag kiváló, de emellett ő volt az a tanár, aki mindig a szívemhez szólt. Továbbá mindig az volt az érzésünk, hogy lényeges volt számára, hogy a tanítványait is érdekelje az, amiről tanít. Rengeteget lehetett nála angolból fejlődni. Emberileg is fantasztikusnak tartom őt.

Barcza Juditnál is hasonló volt a helyzet. Aki nem szerette, nem értette a matematikát, azzal is képes volt hatékonyan együttműködni, szívesen segített szünetben, tanítási időn kívül is. Úgy hiszem, hogy ez teljes odaadást igényelt a részéről.

Nálad pedig az órák hangulata maradt meg leginkább, hogy szabadon, kötetlenül beszélgettünk mindenről, és még a legszigorúbb számonkérés közepette is volt egy kis mosoly a szánk szélén, ami kulcsfontosságú egy középiskolai órán, hiszen ez azt jelenti, hogy nem feszengtünk. Megvolt a jókedvű és a fegyelmezett tanulás közötti egészséges egyensúly.

 

  • Köszönöm Tyutyu! ☺ Számos nyelven beszélsz már most is. Melyek ezek? Van-e valami terved, hogy mit szeretnél még tanulni?

Most éppen nem tanulok idegen nyelvet, mert így is nagyon sűrűk a hétköznapjaim. Rendkívüli módon élvezem a kutatómunkát, úgy érzem, hogy hosszú távon is megtaláltam a hozzám közel álló feladatot. A tanulás és a munka kiváló szinergiát alkot egymással. Angolul, olaszul és héberül a Scheiberben tanultam meg, a spanyol, valamint a portugál nyelvi ismereteket már egyetemi környezetben vagy önállóan sajátítottam el. Németből és franciából is eljutottam egy bizonyos szintre, amelyeket szintén egyetemen kezdtem el tanulni.

 

  • Akkor az ógörögre még várni kell…

Várni kell, de nem felejtem el a javaslatod. ☺

 

  • Mi lenne az a három dolog, ami miatt jó volt scheiberesnek lenni?

Nekem szuper tanáraim voltak szinte minden tantárgyból. Különleges volt a tanárok viszonyulása a diákokhoz, elképesztő nyitottság jellemezte őket. A pozitív hangulat is meghatározó volt, amihez az épület modern külseje és vidám atmoszférája is hozzátartozik, túl azon a nyitott szellemiségen, amely valójában a Scheiber „brandje”, központi filozófiája, de nemcsak „brandje”, hanem értéke is.

 

  • Mi az, ami a leginkább hiányzik a középiskolás életből?

Konkrétan nem tudok ilyet mondani, inkább úgy fogalmaznám meg, hogy rendkívül sokat tanultam életem középiskolás időszakából. Talán a gimnáziumi beszélgetések ide tartoznak, de mindig előretekintek, így csak arról tudok beszámolni, hogy pozitív útravalók sokaságát hozom a Scheiberből. De a mély beszélgetéseket most is próbálom a mindennapjaimba integrálni.

 

  • Milyen távlati terveid vannak, ha a PhD képzésnek vége?

Még három évem van a képzésből. Most készült el a doktori kutatási tervem, és ezt a tanáraimnak, valamint a kollégáimnak is igyekszem az elkövetkezendő évek során bemutatni, hogy minél több visszajelzést kapjak róla, hiszen ilyenkor a cél egy minél jobb minőségű – tudományos szempontból precíz és átfogó, új eredményeket produkáló kutatáshoz vezető – terv elkészítése. A választói inkompetencia, valamint az állampolgárok kognitív elfogultsága az a téma, amely felé fordultam, s ennek alapjául – elképzelésem szerint – elsősorban a demokráciaelméletek és a kísérleti módszer szolgálhat. Azt hiszem, a kutatás egyike azon izgalmas tevékenységeknek, amely úgy érzem, előrevisz, amelyben folyamatosan fejlődnöm kell, hiszen ez az út, amelyet magaménak érzek.

 

  • Tyutyu! Kérlek, ajánlj nekünk valakit, aki a következő interjúnk alanya lehet!

Nem könnyű a választás, de legyen Don Tomi.

 

  • Nagyon köszönjük, hogy szakítottál ránk időt! Puszik

Én is köszönöm. ☺

Gimi Scheiber
Scheiber Gimi
Scheiber Sándor Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium

Száml.sz.:

OTP Bank Nyrt 11714006-20414319

Adószám:

18178254-1-42

OM azonosító:

064887