research
  • 22 Oct
  • 2021

Vájérá hetiszakasz (B’résit könyve 18:1-22:24)

A hetiszakasz tartalma dióhéjban:
Isten megjelenik a körülmetélése után lábadozó Ábrahámnak a „beavatkozást” követő harmadik napon. Az Örökkévalón kívül három vendég is érkezik az ősatyához, aki elrohan, hogy ételt készítsen számukra. A férfiak valójában angyalok, akiknek egyike bejelenti, hogy Sára egy esztendő múlva gyereket fog szülni. A terméketlennek gondolt asszony erős kétkedéssel fogadja a hírt.
A három angyal közül ketten Szodoma városába mennek, azzal az Istentől kapott feladattal, hogy elpusztítsák a várost. Ábrahám kísérletet tesz, hogy megmentse Szodoma lakóit, de egyértelművé válik, hogy még tíz igaz ember sem lakik ott, ezért e próbálkozás sikertelen marad. A városba érkező angyalokra is rátámadnak a helyiek, kizárólag Ábrahám unokaöccse, Lót közbeavatkozásának köszönhetően maradnak életben. A két vendég elárulja Lótnak küldetésük célját, illetve azt, hogy ő és családtagjai életét megkímélik, ha időben elhagyják a várost. A menekülés során Lót felesége nem engedelmeskedik annak a parancsnak, hogy ne nézzen vissza a lerombolt városra, fegyelmezetlensége okán sóoszloppá változik.
Lót és leányai egy barlangban találnak átmeneti búvóhelyet, és abban a tévhitben vannak, hogy kizárólag ők maradtak életben az egész világon. E tévedésük és a Lót által leányai unszolására elfogyasztott jelentős mennyiségű bor következményeként a lányok teherbe esnek, és két fiúnak adnak életnek, tőlük származnak Moáb és Ammon nemzetségei.
Ábrahám Gerárba költözik, ahol a filiszteus uralkodó, Ábimeleh elviszi - az Egyiptomban történtekhez hasonlóan ismét Ábrahám testvéreként bemutatkozó - Sárát a palotájába, de Isten figyelmezteti az uralkodót, hogy az életét kockáztatja, ha nem adja vissza Sárát Ábrahámnak. Ábimeleh ért az üzenetből, életben marad, Ábrahám pedig visszakapja Sárát.
Ezt követően Isten megemlékezik ígéretéről, és megszületik Sára és Ábrahám közös gyermeke, Izsák. Az ősatya kénytelen elküldeni előszülött fiát, Ismaelt és édesanyját Hágárt, akik a sivatagban kóborolnak, Isten meghallja a már nagyon állapotban lévő gyermek hangját és megmenti Ismael életét. Ábrahám fontos diplomáciai lépést tesz, szövetséget köt Ábimelehhel. Ezt követi az ősatya életének tizedik, egyben utolsó próbatétele, az összes közül a legnehezebb. Parancsot kap Istentől, hogy Izsákot áldozat gyanánt mutassa be a jeruzsálemi Mória-hegyen. Izsák megkötözve kerül az oltárra, de mielőtt lesújtana rá a kés, Ábrahámot égi hang utasítja, hogy ne tegyen semmit fiával. Végül egy kos kerül bemutatásra áldozatként. A hetiszakasz végén a Tóra tudósít Rebekka, a második ősanya születéséről.
 
Egy gondolat a hetiszakaszból:
Ábrahám ősatya mindent megpróbált, hogy megmentse Szodoma és Gomora polgárait, még Istennel is vitába keveredett: „Talán van ötven igaz a városban, vajon akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg a helynek a benne lévő ötven igaz miatt”? (18:24). A „talán van ötven igaz a városban” mondatrész fonetikusan: uláj jes hámisim cáddikim b’toh háir, melynek kapcsán Rabbi Simson Rafael Hirsch megjegyzi: nem egyszerűen arról van szó, hogy Ábrahám ötven igaz ember érdemében kért könyörületet Szodoma és Gomora lakóira. A rabbi szerint a „b’toh” kifejezés arra utal, hogy olyan igaz emberekre gondolt Ábrahám, akik szoros kapcsolatban vannak a többiekkel, vagyis nem elszigetelten élnek, ezért reális lehetőségük van hatást gyakorolni társaikra. Az ilyen igaz ember (cádik) nem csak a saját lelkét mentheti meg, hanem védelmet nyújthat a városnak, mert visszatérítheti a helyes útra a tévelygőket. Ábrahám kísérlete sikertelen volt, mert Szodoma lakói között nem voltak igaz emberek. A beszélgetés követően: „elment az Örökkévaló, mikor befejezte Ábrahámmal a beszédet, Ábrahám pedig visszatért a helyére” (18:33). A berdicsevi cádik úgy értelmezi a „visszatért helyére” mondatrészt, hogy miután világossá vált Ábrahám számára a szomorú tény, miszerint Szodoma lakói között nincs tíz igaz ember, nem változott meg jelleme egyik legfontosabb sajátossága, hanem „visszatért a helyére”, azaz továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy minden embert a jó oldaláról ítéljen meg, ahogyan a Talmudban áll: „Aki érdemei alapján ítéli meg társát, azt érdemei alapján fogják megítélni” (Sábát 127b).
 
Sábát sálom, békés szombatot kívánok!
Darvas István rabbi

Események

Közösség