research
  • 29 Oct
  • 2021

Hájé Szárá hetiszakasz (B’résit könyve 23:1–25:18)

A hetiszakasz dióhéjban:
A százhuszonhét éves korában elhunyt Sárát férje, Ábrahám eltemeti a Hebronban található Mahpéla barlangban, amit négyszáz ezüst sekelért vásárol a hettita Efrontól. A temetés után az ősatya elküldi szolgáját, Eliezert, hogy megfelelő feleséget találjon Izsáknak. Eliezer különleges segítséget, jelet kér az Örökkévalótól: az a lány lesz az igazi, akitől, ha vizet kér, akkor nem csupán őt, hanem a tevéit is megitatja. A kútnál megjelenik Betuél lánya, Rebeka, és pontosan úgy cselekszik, ahogyan a szolga remélte. Rebeka családtagjainak áldásával indul el Eliezerrel, és Kánanán földjére érve találkoznak az éppen a mezőn sétáló (imádkozó) Izsákkal és hamarosan megkezdik közös életüket. Ábrahám az eseményeket követően új feleséget talál magának, a Ketúra nevű nőt sokan Hágár-ral azonosítják, akitől hat újabb fia lesz, de Izsák marad az ősatya legfontosabb gyermeke. Ábrahám százhetvenöt esztendősen távozik az élők közül, temetését kedvenc (Izsák) és elsőszülött (Ismael) fiai együtt végzik, melynek alapján bölcseink azt feltételezik, hogy Ismael megtért, vagyis elfogadta Isten akaratát.
 
Egy gondolat a hetiszakaszból:
“És voltak Sára életének évei százhuszonhét év…” (23:1). A Tórában így áll az évszám: „száz és húsz és hét éves”. Ez nem szokatlan a héber Bibliában (T’náh), például a Purimkor olvasott Eszter könyvében is ugyanígy szerepel a fenti szám, ezzel együtt a rabbik úgy gondolták, hogy van egy rejtett jelentése is, Sára esetében arról tanúskodik, hogy az asszony „húsz esztendősen éppolyan szép volt, mint hétévesen, illetve százesztendős korában ugyanolyan bűntelen volt, mint húszévesen”. Rabbi Joszef Dov Soloveitchik (1903-1993) szerint Sára „egyszerre” volt száz-, húsz-, és hétéves. A legtöbb embertől eltérően megőrizte életkori sajátosságainak legjavát, vagyis hétéves korának ártatlanságát, húszéves kori szépségét, és századik esztendejének bölcsességét, a Tóra erre a páratlan értékállóságra hívja fel figyelmünket. Az egyik tömör és sokatmondó kommentár így szól: kulán sávin letová, amit lehet úgy értelmezni, hogy Sára egész élete a jóságról szólt, de azt is jelentheti, hogy minden megélt éve egyformán jó volt. Az utóbbit veszi alapul az a mesterünk, aki azt mondja: „ha valakit nem ismerünk, akkor is felmerül bennünk a kétség, hogyan lehetséges, hogy hosszú élete során semmi negatívum, csalódás, fájdalom nem érte? Sáráról biztosan tudjuk, hogy rendkívül nehéz időszakokon is túl kellett esnie, de - ez határozta meg a személyiségét - ilyenkor sem vesztette el optimizmusát, és teljes szívvel hitt abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak”. Ebben az értelemben a „jó élet” fogalma nem a negatív élmények hiányát jelenti, hanem olyan szemlélet, az élethez való viszonyulást, amely lehetővé teszi a kudarcok, nehézségek elviselését, ahogyan a breszlávi Rav Nahman (1772-1810) mondta: „ha hiszel abban, hogy bármi elromolhat, akkor hinned kell abban is, hogy minden megjavítható”.
 
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
 
Darvas István rabbi

Események

Közösség