research
  • 08 Oct
  • 2021

Noé hetiszakasz (B’résit könyve 6:9- 11:32)

A hetiszakasz tartalma dióhéjban:
Isten utasítja Noét - az egyetlen igaz embert a világon – hogy építsen bárkát, mert Isten özönvizet küld, hogy eltöröljön minden életet a föld színéről. A bárka menedéket nyújt Noénak és családjának, illetve azoknak az állatoknak, akik velük együtt bemennek. Negyven nap és éjszaka esik az eső, majd a vizek még százötven napig kavarognak, mielőtt megnyugodnak és elkezdenek visszahúzódni. A bárka az Ararát-hegyen áll meg, és az ablakából Noé egy hollót, később galambokat küld ki, hogy lássák mi a helyzet a világban. Amikor a föld felszárad - egy évvel az özönvíz kezdete után - az Örökkévaló megparancsolja Noénak, hogy hagyja el a bárkát és telepítse be, tegye lakhatóvá újra a földet.
Noé oltárt épít és áldozatot mutat be Istennek, aki megesküszik, hogy többé nem pusztítja el az emberiséget, és a szivárványt az emberekkel kötött szövetség tanúbizonyságává teszi. Isten fontos parancsokat ad, például a gyilkolás, illetve az élő állat fogyasztásának tilalmát. Noé szőlőt ültet, de miután annak terméséből bort készít és túl sokat fogyaszt belőle, részeg lesz és megalázó helyzetbe hozza magát. Két fia, Sém és Jáfet áldásban részesülnek, mert helyesen viselkednek apjukkal, de harmadik fia, Hám, és Noé unokája, Kánaán büntetést kapnak, mert kihasználják Noé védtelenségét.
Noé leszármazottjai egyetlen népet alkotnak, egyetlen nyelvvel és kultúrával, tíz generáción keresztül. Ezután viszont konfliktusba kerülnek Teremtőjükkel, mert egy nagy tornyot (Bábel tornya) építenek, amivel talán az lehetett a céljuk, hogy saját legyőzhetetlenségüket érzékeltessék. Isten ezt látva összekeveri nyelvüket, hogy ne értsék egymást, ami oda vezet, hogy felhagynak az építéssel és hetven nemzetre szakadva szétszórodnak a föld színén.
A hetiszakasz azzal zárul, hogy bemutatja a Noé és Ábrám (később Ábrahám) közötti tíz nemzedék legfontosabb alakjait, majd beszámol arról, hogy Ábrám elhagyja szülőhelyét, Ur Kászdim-ot, hogy előbb Hárán városába letelepedve, végül Kánaán országába menjen.
 
Egy gondolat a hetiszakasz kapcsán:
„Noé igaz ember volt, hibátlan a nemzedékében…” (6:9). A Tóra semmit nem ír véletlenül, így azt sem, hogy Noé a saját nemzedékében számított hibátlan embernek. Ezt legalább kétféleképpen lehet érteni, talán dicséret, hogy egy ilyen rossz erkölcsi állapotú nemzedékben is igaz ember tudott maradni, de nem kizárt az sem, hogy kritika, ami arra vonatkozik, hogy egy színvonalasabb generációban egyáltalán nem lett volna kiemelkedő figura. Több lehetséges negatív észrevételt megfogalmaztak a rabbik Noéval kapcsolatban, ezeket itt most nem részletezzük, viszont az kérdés, hogy ha egy emberről maga a Tóra állítja, hogy igaz (cádik), akkor hogyan kérdőjelezheti meg ezt az utókor? A kuzmíri Rabbi Jehezkél szerint fontos tudnunk, hogy ha valakiről mindenki csak jót mond, akkor annak a cselekedetei álságosak és nem az őszinteség elkötelezett híve. Hiszen, ha vállalná a véleményét, akkor „jóakarói” is lennének bőven, mert olyan biztosan nincs, hogy az ember véleményét mindenki elfogadja. Vagyis Noéról nem feltétlenül rosszat gondoltak azok, akik kritikus hangon írtak róla, hanem csak meg akarták mutatni, hogy még egy igazi cádik kapcsán is felmerülhetnek kritikák, ami abból fakad, hogy egy igaz ember kiáll a véleménye mellett.
 
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István főrabbi

Események

Közösség