research
  • 25 Mar
  • 2022

Smini hetiszakasz (Vájikrá könyve 9:1-11:47)

A hetiszakasz dióhéjban:

Áron és fiainak hétnapos beiktatását követően megkezdődik az oltár (mizbéáh) felszentelésének szertartása. Az ünnepélyes nap tragédiába fordul, mert Áron két fia, Nádáv és Ávihu hibát követnek el a szolgálat során, melynek következtében égi tűz végez velük. A hetiszakasz második fele a fogyasztásra alkalmas tiszta, illetve a tiltott, tisztátalan élőlények bemutatásával foglalkozik.

Ezen a szombaton két tóratekercsből olvasunk. A másodikból (Bámidbár könyve, 19. fejezet) a vörös tehénről (párá ádumá) szóló részt.

 

Egy gondolat a hetiszakaszból:

A hetiszakasz étkezési előírásai az emlősállatok fogyasztásának kritériumairól szólnak elsőként. Két jellemzője a tiszta (ettől még nem kóser!) állatoknak: hasított patájúnak és kérődzőnek kell lenniük. Négy állatot említ a Tóra, melyek rendelkeznek a feltételek felével, mégis tisztátalanok. A Tóra azért is sorolja fel ezeket, mert a helyes táplálkozáson kívül még egy fontos alapelvet akar tanítani: Az igazi veszélyt állatok és emberek között is azok jelentik, akik megfelelőnek látszanak, de mégsem azok. Ehhez kapcsolódik a szidra utolsó gondolata: „Lehávdil/különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, melyet szabad enni, és az állat között, melyet nem szabad enni”. Nem csak az étkezésnél és szertartásaink (hávdálá) alkalmával, hanem egyébként is meg kell próbálnunk felismerni és elválasztani a tisztát a tisztátalantól. A nem fogyasztható, tisztátalan madarak között kap helyet a gólya, ami azért is figyelemreméltó, mert igen szép neve van héberül, úgy hívják: hászidá. A kifejezés egyike a legpozitívabb jelzőknek, jámbornak szokták többnyire fordítani, de magyar szóhasználatban ez a kifejezés napjainkra elvesztette eredeti jelentését, legyen inkább „különösen figyelmes”! A Talmud szerint a gólya azért kapta ezt a nevet, mert „különösen figyelmes volt társaival, megosztotta velük ételét”. Egy ilyen példás madár vajon miért a tisztátalan szárnyasok közt kap helyet? Rabbi Jisrael Friedman (1796-1851) szerint a gólya kizárólag társaival, vagyis a többi gólyával volt különösen figyelmes, de a többi fajtával nem, velük egyáltalán nem törődött, és ez egy zsidónak a legkevésbé sem követendő tulajdonság”.

 

5782. VeÁdár 22.

 

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

 

Darvas István rabbi

Események

Közösség