research
  • 15 Apr
  • 2022

Pészáh

Peszáh ünnepe kezdődik ma este, amikor az egyiptomi kivonulásra emlékezünk. A Széder-estéken a Haggada segítségével nem csupán a megváltás csodájáról, hanem annak előzményeiről is beszélünk. Ráadásul nem csak az egyiptomi időszak legrosszabb éveit és annak legfájdalmasabb történéseit idézzük fel, hanem az elbeszélés szerves részeként a régmúltról is szólunk, egyebek között erről: מִתְּחִלָּה עוֹבְדֵי עֲבוֹדָה זָרָה הָיוּ אֲבוֹתֵינוּ, „eleinte bálványimádók voltak őseink”, amiből Ábrahám ősatya felbukkanása jelentette a kiutat. Mi jelentősége van ennek az egyiptomi kivonulás vonatkozásában? Rav Mose ben Mahir (16. század) elmagyarázza, hogy a Haggada egyiptomi őseinkkel és velünk állítja szembe Ábrahám ősatyát, aki felhagyott a bálványok szolgálatával, és ebből fakadóan utódai nagy magasságokba emelkedtek, de később letértek a helyes útról és Egyiptomban visszasüllyedtek a bálványimádásba. Itt mutatkozott meg az Örökkévaló nagysága és Izrael iránti kedvessége, mert - emlékezve Ábrahám érdemeire - vétkeik dacára megváltotta őket. Ehhez hasonlóan a később élt nemzedékeket is Ábrahám ősatyánk érdemeinek köszönhetően váltja meg Isten elnyomóitól”. Ez a tanítás arra emlékeztet, hogy akár egyéni, akár közösségi vonatkozásban is megvan a remény, hogy a legsötétebb időszakokat hirtelen, látszólag előzmény nélkül váltja fel egy sokkal több örömöt magában hordozó, mert az isteni gondviselés nem feltétlenül egy adott nemzedék érdemében mutatkozhat meg.

Sábát sálom, hág számeáh! Békés szombatot, kóser és örömben gazdag ünnepet kívánok mindenkinek!

5782. Niszán 14.

Darvas István rabbi

 

Események

Közösség