research
  • 29 Apr
  • 2021

Dóczi Úr! Van magán kipa?!

 

img_0394.jpg

Elvesztettünk ma egy Embert. Dóczi András a szemünk előtt nőtt fel, és most egy család gyászolja tegnap még egészséges, életerős fiát.

 

Minden tanítványomra emlékszem, mindegyikre másképp, máshogy. Andrist és az osztályát nem tanítottam, de sokat jártam be hozzájuk. Mindig volt miért menni. Andrisra azért emlékszem, mert mindig elképesztően csinos volt, udvarias és mosolygós. Minden egyes nap látszott rajta, hogy „megadja a módját", gondosan kiválogatta az egymáshoz illő darabokat, rendben volt a frizura és kellemes illat lengte körül állandóan. Udvarias volt. Soha nem lehetett úgy elmenni mellette, hogy ne köszönjön, és ne legyen ott a szája szegletében egy csibészes mosoly. És az a mosoly akkor is volt, amikor az ember a kipa hiánya miatt dorgálta.

Ma egész nap csörgött a telefon, jöttek az üzenetek, mert senki sem akarta elhinni, ami történt, hogy Andris elment és visszatért a T~eremtőhöz. Senki nem akarta elhinni, hogy Andris, a helyes, kedves, jó srác itt hagyott minket.

Két dolgot kívánok most igazán. Szeretném, ha a családja mielőbb megvigasztalódna, enyhülne a fájdalmuk. A másik egy önző kívánság, de soha többet nem szeretnék nekrológot írni tanítványról. Nagyon fáj.

Baruh Dayan Haemet!

ברוך דיין האמת.

Kovács Bernadett

 

Események

Közösség