06 1 469 0280
OM 064887

Búcsú Salamon Edittől


Megint egy olyan pedagógust veszített el a zsidóság, akinek még évszázadokon át kellett...

Megint egy olyan pedagógust veszített el a zsidóság, akinek még évszázadokon át kellett volna tanítania, igaz, nem pusztán pedagógiát, aminek avatott szakértője volt, hanem sokkal inkább emberséget, empátiát, elfogadást.

Salamon Edit az Anna Frank Gimnázium egyik kiemelkedő pedagógusa volt. Nem volt nehéz olyan fiatalokat találni akkor sem, akik szívesen segítenek alkalmanként az időseknek, rászorulóknak, de ő azt is el tudta érni, hogy folyamatosan, fegyelmezetten és felkészülten tudjanak a kamaszok támogatást nyújtani ezeknek a többségében holokauszt túlélő idős embereknek a kilencvenes években. 

A legjobb barátom és én együtt jelentkeztünk, hogy szívesen járnánk egy időshöz bevásárolni, felolvasni, segíteni a lakás rendben tartásában.  Nem értettük, hogy ehhez miért kell órákig ülnünk és beszélgetnünk Edit nénivel mindenféle dolgokról, különösen a túlélők mentális állapotáról. Miért kellene erről beszélni? Odamegyünk, megkérdezzük, mire van szükség és megcsináljuk. Ez igazán nem igényel tréninget egy gimnazista vélekedése szerint. De, persze ott voltunk és figyeltünk és kérdeztünk, mert Edit nénire nem lehetett nem figyelni, különösen, amikor melegséget árasztó mosolya ragyogta be az arcát.

Azután sor került az első találkozóra. Felmentünk Marika néni negyedik emeleti lakásába, ami önmagában kihívás volt lift nélkül. Egy töpörödött nénike tárta szélesre az ajtót előttünk és invitált be minket. Leültetett bennünket és szörpöt hozott. Tudta, hogy honnan jöttünk, miért jöttünk, és a gondos előkészítésnek köszönhetően azonnal megbízott bennünk. Rövid ismerkedés után, kérdeztük, hogy lemenjünk-e bevásárolni. Nem kérte, mert volt, aki elintézze ezt neki. Kérdeztem, hogy tudunk-e segíteni a takarításban. Nem kérte ezt sem, ebben is segítettek neki. Kérdezte Tomi, hogy ne olvassunk-e fel esetleg valamit, ne írjunk-e meg leveleket. Mosolyogva mondta, hogy szerencsére jó a szemüvege, és nem analfabéta. Mindent megkérdeztünk, és ő semmiit sem akart. Gondoltam, megkérdezem, hogy mi az, amit szeretne, mi az, amire szüksége van. Nem akart semmi mást, csak beszélgetni. Mesélni akart az életéről, beszélni akart a munkájáról, és beszélni akart a családjáról, akiket 44-ben elvettek tőle, szinte kivétel nélkül. Ült előttünk egy pici néni, mellette a járókerete, arcát a kezébe temette és sírt. Mi pedig tudtuk, hogy mit tudunk tenni, mert Salamon Edit néni megtanított minket segíteni.

Kiderült, hogy a szociális ebédet a sofőr lent hagyja a kapuban és Marika néni kereken egy órát tölt azzal naponta, hogy lemenjen a negyedikről, majd az étellel visszabaktasson a lakásába. Amikor ezt elmeséltük a következő találkozón Editnek, nem mondott semmit. Kicsit még csodálkoztam is, hogy ezt ilyen könnyen veszi. Másnap felszaladtam Marika nénihez, aki azzal fogadott, hogy képzeljem el, mekkora nagy ember lett belőle: a szállító felhozza az ebédet. Jót kacagtunk ezen, és tudtam, ennek a néninek minden önfeledt pillanat sokat jelentett.

Azt csak én tudtam, hogy Salamon Edit volt akkora nagy ember, hogy minden kommentár és szörnyülködés nélkül tudta, hogy mit is jelent az a négy emelet annak a töpörödött nénikének, akitől a holokauszt egy gondoskodó család esélyét is elvette. Kedves Salamon Edit! Köszönöm, hogy tanulhattunk tőled!

Budapest, 2020.03.20. Kovács Bernadett 

 

Gimi Scheiber
Scheiber Gimi
ScheiberSándor Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium scheiber@scheiber.hu

Száml.sz.:

OTP Bank Nyrt 11714006-20414319

Adószám:

18178254-1-42

OM azonosító:

064887